Kérdés:

Hogyan lehet észrevenni az előre elkészített jócselekedeteket? Mi a különbség e között, és a saját elgondolásból végzettek között?

Válasz:

Ef 2:10 Mert az Ő alkotása vagyunk, teremtetvén Általa a Krisztus Jézusban jó cselekedetekre, amelyeket előre elkészített az Isten, hogy azokban járjunk. Akik új teremtések Kr. Jézusban, azokat Isten jó cselekedetekre teremtette, és előre el is készítette, hogy azokban járjanak. Ebből két nagyon fontos különbség látható az előre elkészített, és a saját elgondolásból végzett jócselekedetek közt.

(1) Az előre elkészített jócselekedeteket nem kell keresni. Azt Isten mindig az utunkba teszi. Szemben a saját elgondolásból végzett jócselekedetekkel, amit az ember keres, vagy az ember gondol ki.

Példa az irgalmas samaritánus esete. Olv. Luk 10,30-37: A samáriai ember nem gondolkozott előre, hogyan tehetne jót. Ment az úton, és ott találta a kifosztott és megsebesített embert. Előre el volt számára készítve a jócselekedet lehetősége.

A pap és a lévita is ott találta az útjában, de ők elkerülték, nem tettek jót.

A mi utunkba is előre oda teszi az Úr azokat a lehetőségeket, amiben jót tehetünk. Nem kell keresnünk, nem kell máshová mennünk, csak járni a mindennapi életünk útját, és ott fogjuk találni az előre elkészített jócselekedetek alkalmait.

Első helyen a családunkban. A rokonság között.

Aztán a munkahelyen és a szomszédunkban, vagy akár az úton járva.

Nem utolsósorban a gyülekezetben, vagy tágabb értelemben Isten népe között.

Ma nekünk nem olyan sebeket kell kötözgetni és gyógyítani, mint az irgalmas samaritánusnak. Most főleg lelki és szellemi sebek vannak. Gyengeségek, tévedések, tévelygések, megbántódások, engesztelhetetlenségek, vétkek és annak a következményei. Ilyen sebek gyógyítása sokkal több törődést igényel, mert nehezebben gyógyulnak, mint a testi sebek, és közben minket is megterhelhetnek. Hogyan tudom az előre elkészített jót tenni? Csakis krisztusi indulattal.

Olv. Luk 10,33-35: Az irgalmas samaritánus először is látta, és könyörületre indult. Csak az Úr nyithatja meg a szemünket meglátni az utunkban a bajban levőt, és elkülöníteni a haszonlesőktől. Csak az Úr védhet meg az alkalmatlan és gonosz emberektől, nehogy a rablókon, hanem az igazán rászorulókon segítsünk.

Aztán a sebeibe olajat és bort töltött. Az olaj a Szt. Sz.-re mutat, a bor J. Kr. bűnt eltörlő vérére. Vagyis a Szt. Sz. vezetésével Isten bűnbocsánatának a lehetőségét kell felkínálnunk. Nem ad más gyógyulást, mert a lelki-szellemi sebet a bűn okozta.

A vendégfogadó ház a helyi gyülekezet. Nem lehet egyedül, a gyülekezeti közösség nélkül tartós gyógyulás. A gyülekezet a lelki-szellemi betegek számára olyan, mint a kórház. Sok türelem, sok idő kell a gyógyuláshoz. Sok mindent rá kell költeni egy emberre, mire felépül: időt, erőt, türelmet, szeretetet. Ebben látszik legszebben, hogy maga az Úr az, aki rajtunk keresztül szolgál: Viselj gondot reá, és valamit ezen fölül reáköltesz, én mikor visszatérek, megadom neked.

(2) A másik különbség: Az előre elkészített jócselekedet nem tetszik a testünknek és a lelkünknek. Annak az tetszik, amit saját elgondolásból teszünk.

A világi ember is sok jót tesz saját elgondolásból. Mennyi karitatív szervezet van. Mennyi gyűjtés a rászorulóknak, különösen most, karácsony előtt. A testük-lelkük pénzt ad, de nem tud a mások nyomorúságához helyesen viszonyulni, mert J. Kr. nélkül maga is nyomorult szellemileg.

A vallásos ember is nagyon sok jót tesz, de a maga elgondolása szerint. A vallásos embereket jelképezi a pap és a lévita. Nyilván úgy gondolták, hogy nem az ő dolguk ennek a kirabolt embernek a gyógyítása. Nekik más, szerintük fontosabb és „magasztosabb” gondolataik voltak a jócselekedetekről.

Minket is megkísérthet, hogy a saját elképzelésünk szerint olyat tegyünk, ami tetszik a testünknek, lelkünknek, és kikerüljük, amit Isten tett az utunkba.

Egy gyermekeket tanító mese erre szépen rávilágít. Úgy emlékszem, említettem már, de ide kívánkozik. Egy kisfiú szeretett volna valami nagyon jót tenni. Elgondolta, hogy ha a nagymamáját megtámadná egy farkas, ő hogyan védené meg. Hogyan küzdene meg a farkassal, még az életét is kockáztatva. Ekkor a nagymama arra kérte, hogy segítsen neki valamit. Talán a takarításban? Erre azt mondta: Nagymama, nem érek rá, most nagyon fontos dolgokról gondolkozom.

Aztán arra gondolt, hogy ha a kis húgát valami baj érné, pl. beleesne egy mély gödörbe, onnan hogyan mentené ki. Erre jött a kis húga, hogy játsszon vele. Őt is elküldte, hogy ő most attól sokkal fontosabb dolgokon gondolkozik.

Az előre elkészített jócselekedeteket nem kell keresni, nem kell kigondolni.

Hogyan lehet észrevenni? Könyörületes új szívvel, mert a régi természetünknek ez nem tetszik. Annak az tetszik, ami saját elgondolásból van. Az Ige arra szólít fel, hogy az előre elkészített jócselekedetekben járjunk. Ámen.